Az a bizonyos nagy fehér

Ma voltam a negyedik helyen ruhapróbán. Vásárlást tervezek, mert a bográcsos-kertipartis élmény közepette nem akarok azzal foglalkozni, hogy úristen, gulyás csöppent a ruhámra vagy zöld lett a fűtől az alja.
A szalonok 50-150 ezer forintért kiárusítják a korábbi modelleket, úgyhogy még anyagi szempontból is jó döntés.
Először a nagy tüll-szoknyásak tetszettek, aztán beleszerettem a híres tervezők ruháiba is. A képeken legjobban a Rosa Clara darabok tetszettek, de mostanra közelebb kerültem a valósághoz: itthon legtöbb helyen Eddy K, Demetrios, La Sposa meg San Patrick ruhákat árulnak - ezekhez könnyen hozzá lehet jutni.
A most divatos fazonok közül a Pronovias Nepal és az Irun tetszett a legjobban.

De őszintén megvallva egyikben sem találtam meg azt az érzést, amit a legelső helyen próbált ruhában éreztem: egy igazi királylányos, nagyszoknyás darab volt Ronald Joyce-tól. Az szinte könnyekig meghatott. A többi meg csak szép.
Szerintem mégegyszer felpróbálom, és ha meg mindig tetszik...

... bár a leendő férjem épp ebben a percben nyilatkoztatta ki, hogy neki nem annyira tetszenek a szimmetrikus ruhák. Neszenekem. Bár én azt mondom, hogy úgyis bármelyikben tetszeni fogok neki, és könnybe fog lábadni a szeme, ha meglát.